4. Fejezet

Másnap

-Jól vagy?- Kérdeztem Logant, lenézve rá.

-Aha. Kösz, hogy megint megmentetted az életem. Te jól vagy?

-Jól.- Gurultam le róla, és felálltam.

Logan is felállt, és leporolta a nadrágját.

-Azt hiszem, árvák lettünk.- Nézett rám. Elővette a mobilját, és hívta a tűzoltókat.

-Nagyon úgy néz ki.- Értettem egyet.

Egymás mellett állva néztük, az égő autókat bennük a szüleinkkel, és nem éreztünk semmit.

A hatóságok megérkezésével hagytam, hogy Logan végezze a dolgát. Neki dőltem a kocsimnak.

A társa kihallgatott, majd haza engedett. Én inkább megvártam Logant. Valaki őt is meg akarta ölni.

Most azt hihetnénk, hogy jobb lenne a kocsim alá néznem. Megtettem, vagyis szóltam az illetékeseknek, hogy nézzék meg. Semmi se volt ott. Bárki is akarta kivégezni a Montana és Taylor családot, rólam elfeledkezett.

Újabb két óra alvást veszítettem. Remek. Mire haza érek fél öt, fél hatkor meg kelhetek vizsgázni.

-Távirányítású bomba volt. A kocsi aljára rögzítették.- Dőlt mellém Logan.

-Szuper! Gyanúsított?

-Az üzlettársakat, konkurenciát kihallgatják holnap. Engem leállítottak az ügyről, mert érintett vagyok.- Kurtán nevetett.- Még csak egy csöpp fájdalmat se érzek.- Dörgölte meg az arcát.

Együtt éreztem vele. Nekem is azért volt lelkiismeret furdalásom, mert nem éreztem gyászt. A legnagyobb gondom az volt, hogy remélem, nem nekem kell átvennem a családi vállalkozást.

-Gyere! Haza viszlek.- Ajánlottam fel.

-Kösz. A kocsimból nem sok maradt.

-Holnap sok dolgunk lesz.- Ültem be a kocsiba.

-Te csak vizsgázz, én majd elintézem hivatalos dolgokat!

-Téged is meg akartak ölni, csak engem nem. Kérdés: Miért?

-Erre keressük a választ.

Rossz előérzetem volt. Nem tudtam megmagyarázni. Akkor még nem. Hazavittem Logant, és hajnali ötre haza értem.

Értelme se volt lefeküdnöm aludni. Inkább vettem egy forró fürdőt, ettem, és felvettem a kosztümömet.  

Nem vagyok egy csalós fajta, de ha át akarok ma menni, ahhoz kell folyamodnom.

Harmadikként mentem be. Ráéreztem, hogy melyik tételt kell húznom, ki is húztam. Elmondtam a 25. tételt, megdicsértek, hogy milyen jól felkészültem, majd mehettem haza.

Furcsa volt a nagy házban egyedül. A cselédséget elküldtem. Felhívtam a család ügyvédét, hogy minél gyorsabban essünk túl a végrendeletek felolvasásba.

-Will Montana már kérte, hogy gyorsan essünk túl rajta. Hívni akartalak, hogy délután ötkor gyere apád irodájába.

-Ez tényleg gyors Márió.- Lepődtem meg.

Persze, hogy Will gyors akart lenni. Abba reménykedett, hogy övé lesz a cég, hiszen apám öccse. Haszonleső, mint mindenki ebbe a családba.

-Ismerem a családod.- Mondta ezt olyan hangsúllyal, hogy az mindent elmondott. Márió minden mocskos dologról tudott.

-Ott leszek. Szia!- Köszöntem el.

Nem örültem neki, hogy ma még ezt is el kell intéznem. Csak aludni vágytam. A fejem hasogatott. Biztos a sok kávé miatt, és a fáradtságtól.

Majdnem kétszer karamboloztam, mire eljutottam Loganhez.  A liftben megnyomtam az 5. emelet gombját. Neki dőltem a falának, hirtelen őrült nagy erővel tört rám a fejfájás.

Üvölteni tudtam volna a fájdalomtól.

A lift csengetve kinyílt. Elsétáltam Logan ajtajához, és csöngettem.

Egy percen belül nyílt az ajtó. Azt hiszem, sikerült edzés vagy zuhanyzás közben megzavarnom. A haja vizes volt, az arca borostás, és csak farmert viselt.

Ha nem érzem magam ilyen rosszul biztos, elolvadok a látványtól, főleg az izmos test miatt.

-Szia!- Köszönt.

-Szia!- Mentem be.- Bocs, hogy megzavartalak!- Sétáltam a nappaliba, és ledobtam a táskám.

-Nem zavartál meg, vártalak.

-Jaaa, tényleg.- Jutott eszembe.

-Jól vagy?- Kérdezte. A szemeiből jól látszott az aggódás.

-35 órája nem aludtam, 7 kávé után már nem számoltam a többit, ötkor mehetek meghallgatni a végrendeletet, és a temetést még nem intéztem el. A fejem meg készül felrobbani.- Válaszoltam, és leültem a kanapéra.

-Feküdj le aludni!

-Jó lenne. Csakhogy meg kell beszélnünk a tegnap esti, vagyis a ma hajnali robbanást.

-Megölték a szüleim, megölték a szüleid, meg akartak ölni engem. Óvatosnak kell lennünk, mert valaki vadászik ránk. Most pedig aludj!- Utasított.

Csakhogy nekem eszembe se volt aludni.

-Nem fogsz ilyen dumával az ágyadba csalni.

-Nem vagyok olyan fajta.- Mosolygott.

Valójában szó se volt köztünk szexről, vagy ilyesmiről. Barátok vagyunk.

-Kérsz egy üdítőt?

-Aha. Köszi.- Mondtam, és ezzel be is sétáltam a csapdába.

Logan ugyanis altatót kevert az üdítőbe. A kis tisztességtelen játékos.

Fapofával odaadta, én meg gyanútlanul megittam.

-Mit sikerült intézned?- Kérdeztem.

-A temetést, meg a végrendeletet. Az én családom is rávetné már magát az örökségére. Mint a dögkeselyűk. Hétkor megyek meghallgatni.

- Legalább gyorsan megtudod a végzeted.- Ásítottam.

-Csak ne az legyen, amire számítók.

-Ühm…- Nyögtem ki.

Kezdett hatni az altató. A szemem elnehezült, majd lecsukódott. Az utolsó, amit láttam Logan kedves mosolya, ahogy azt mondja: „Szép álmokat!”